Palkó György vagyok, építészeti fotográfus, és ez a családunk téli izlandi kalandjának 5. része, ha még nem olvastad az elsőt érdemes azzal kezdened: https://www.gyorgypalko.com/post/izland-telen-1-resz
És mindenképp nézd meg bevezetőként a rövid kisfilmünk Izlandról: https://youtu.be/d7nqYv_YMrU
Johannával kiástunk egy kisebb barlangot a hókupacba, ami után kifejezetten jól esett a meleg vacsora. Eszter egy pesztós tésztát készített, és Johanna először itt vette rá magát, hogy megkóstolja, majd pedig evett is belőle. A gyerekkel történő utazások egyik sarkallatos pontja, hogy „mit egyen a gyerek”… Ez nálunk is így van, de érdekes, hogy pont ilyenkor valahogy ebben a témában is nyitottabb a gyermekünk. A pizza is például egy nyaraláshoz kötődik, lehet hogy erről is fogok majd egyszer írni.
Este már sok érdekes nem történt velünk, azt leszámítva, hogy tervezgetni kezdtük a következő napunkat, amit az időjáráselőrejelzés elég kalandosnak ígért. Izlandon nem szokás sárga riasztást kiadni addig, míg nincs rá nyomós ok, két nappal később olyan erős szél fújt, ami Johit 2 alkalommal szó szerint felborította, és aznapra nem volt kiadva riasztás. Az 5. napunkra viszont sárga riasztás volt érvényben az útvonalunkra, így egy Izlandon élő fotós barátomat (köszi Claudio!) kérdeztem meg, hogy mit javasol, hogyan tervezzük a napunkat. Azt javasolta az előrejelzés alapján, hogy érkezzünk dél után a Diamond Beachre, amit mi megfogadtunk, így reggel a csajok egész sokáig tudtak aludni, ez rájuk is fért. Én a megszokott rutin szerint 7 körül felkeltem, és érdekes hangokra ébredtem. (Hangerővel a következő videóknál óvatosan! 🙂 )
Ez közvetlenül ébredés után az ágyban fekve készült. Igen, bent vagyok a házban, a telefon kicsit felerősíti, de bent is jól hallható a szél hangja!
A szállásunk egyfajta konténerház volt, amit Lettországban készítettek, majd hajón hoztak Izlandra és daruval tették a végső helyükre. Úgy sejtem valamilyen cölöpökkel lett a talajhoz rögzítve, és a szél ha pont a megfelelő irányból fúj picit alá tud fújni, ami berezonáltatja az egész épületet. Nagyon fura, érdekes érzés, akár ijesztőnek is nevezhetném.
A viharos szélnek köszönhetően az eső szinte vízszintesen esett. Az eredeti tervek szerint ekkor már úton lettünk volna, mert napkeltére a Diamond Beachen szerettünk volna lenni. Mivel felhős, esős idő volt nem sok értelme lett volna ilyen korán odamenni. Ez a döntés jónak bizonyult.
Nincs gyorsítva a videó!
Ennek a videónak a végefele szépen látszik az eső iránya, szinte vízszintes…
Két éjszakát töltöttünk az Arctic Exlusive Ranchen. Ezt a szállást a saját oldalukon foglaltam le, és a tulajdonos, Ingi nagyon kedves volt már a levezelésünk során is, személyesen pedig ez csak erősödött, nagyon jót beszélgettem vele. Néhány kép a szállásról, sajnos nem tudtam egyik nap sem repülni a drónnal, mert mindig fújt a szél és későn érkeztünk vagy korán indultunk, így a környékről nincsenek képeim.
5. napunk – Jökulsárlón és Diamond Beach
Tehát nem indultunk korán, már derengett, mikor kocsiba ültünk. A házból kijutni is érkedes volt, az ajtóba rendesen bele kellett kapaszkodni, hogy ne rántsa ki a szél a kezünkból, mert épp az a 10 perc volt amikor szakadt az eső. Ezen a reggelen megtapasztaltuk azt mennyire gyorsan változik az időjárás. Előbb szakad az eső, majd 10-15 perccel később már nem, majd eltelik újra ennyi idő és már megint szakad. Nagyon szokatlan, de segít picit elfogadni az aktuális rossz időt, mert tudod, hogy nem kell sokáig kibírnod. Annyira esett az eső, hogy amíg a kocsihoz értünk csuromvizes lett a ruhánk (kívül).
Első megállónk egy Tesla supercharger volt Kirkjubæjarklausturban. 40% körüli akksival indultunk el, a töltő kb 40km-re volt, így kicsit sem izgultam, hogy oda tudunk-e érni. Viszont a navigáció nem az általam kinézett rövidebb, hanem a szerinte jónak gondolt útvonalon akart vinni, és ehhez ragaszkodott majdnem fél órán keresztül, vagyis folyamatosan vissza akart fordítani, és volt olyan pillanat, amikor olyan hosszú kerülőt javasolt már, amivel csak 8% akkumulátorral tudtunk volna megérkezni a töltőre. Reggel természetesen megnéztem az útviszonyokat, lezárást sehol sem írtak, így nem tudtam ezt mire vélni. Magabiztosan mondtam ellent a navigációnak minden egyes visszafordulási lehetőségnél, de idővel a magabiztosságom is apadt, mert egyre kevesebb töltésünk volt ha mégis meg kellett volna valahol fordulnunk. Végül megérkeztünk a töltőhöz, mindenfajta akadály nélkül. Tehát vannak helyzetek, amikor nem tökéletes a navigáció, de azért nem javaslom senkinek, hogy ezt tesztelgesse.
Látható, hogy még majdnem félútról is visszafordítana a google…Amíg az autó töltött én sétáltam egyet a tükörjégen, mert egy érdekes templomot láttam a közelben.
A következő megállónk Lómagnúpur, az út mellett található hatalmas hegy. Nem volt ideális az időjárás, ezért hamar át is fordultam a drónnal az itt található gleccserpatakokra. Ez a terület látható a videónk nyitóképeként is. (A képek egy része nem délelőtt, hanem az esti megállónk alkalmával készült.)
Legyen „full” biztosítás az autón, ha nem szeretnél izgulni! A kavics, ami ezt okozta akkora volt, amekkora még szélvédőre nekem nem pattant korábban sehol…
Az útnak ez a része volt talán a legkevésbé izgalmas. Nyáron, amikor a bal oldal zöld biztos szebb. Érdekes volt látni az út két oldalán mennyire másképp néz ki a táj.
Erre a napra az úticélunk Jökulsárlón és a Dimaond Beach volt. Már a parkolóból nézve lenyűgöző, szemkápráztató látvány volt a gleccserdarabok kékje. Soha életünkben nem láttunk ilyen kék színt a természetben.
Sokkal nehezebb lenne szavakkal leírni milyen ez a terület, ezért meg sem próbálom. Az időjárás viszont nagyon kegyes volt hozzánk. A szél továbbra is nagyon erősen fújt, de olykor a nap is kisütött. A reggeli időjárás láttán erre egyáltalán nem számítottunk.
Kiki természetesen ide is elkísért minket.A hatalmas jégdarabok, amik a vízben úsznak a Breiðamerkurjökull gleccserből szakadtak le, és a tó a gleccser visszahúzódásával jött létre. Egészen közel lehet sétálni a vízhez, majd ezt követően egy kisebb dombról jó messzire el lehet látni, akár egészen a gleccserig. Itt a globális felmelegedés, és a gleccserjég olvadása kézzelfogható az ember számára. Kiváltképp ha a pár percnyi sétára található a Diamond Beach-re érünk, ami a hullámzó óceán által partra sodort jégdarabokról kapta a „Gyémánt part” nevet. A kisodort jégdarabok többsége valóban olyan kristálytiszta, mintha hatalmas gyémántok lennének.
Ebben a parkolóban is található elektromos töltőállomás. Így míg mi nézelődtünk az autónk 100%-ra töltött, és indulhattunk is. Ha nem szeretnétek a parkolásért fizetni, akkor 1-2 km-rel korábban is található egy parkoló, ahonnan a gleccsertó egy másik oldalról tekinthető meg.
Nem egy zsúfolt parkoló télen…
Fjallsárlón
Mivel az időjárás még nagyon jó volt, csupán a szél fújt úgy döntöttünk még egy gleccser-megálló belefér. A Fjallsárlón is az 1-es útról látható, a parkolóba könnyedén eljut az ember. Innen egy kisebb kaptatón felsétálva egészen lélegzetelállító panoráma tárul elénk, a gleccser itt sokkal közelebb van, mint Jökulsárlónnál. A nagy szél ellenére is repülni akartam a drónnal, jöjjenek a képek.
Első videó, amit nem Marozsán Jani vágott, hanem én. Kérlek nézzétek el, hogy nem az a minőség, de úgy éreztem elegendő maga a látvány, és nem szükséges egy tökéletes videó.
Innen ugyan szerettük volna még a Svartifoss fele venni az utat, de éreztem, hogy az már nem nagyon férne bele sötétedés előtt, ezért Lómagnupur mellett álltunk meg ismét, ahol újra drónoztam kicsit, majd ezt egy kb 20 perces töltés követte a reggel is használt superchargeren és egy eseménytelen út a szállásunkig. Folytatás hamarosan…