Hol is kezdjem? Először is, ha ezt olvasod, köszönöm az érdeklődést, jól esett, hogy a téli utazásunk után többen jeleztétek, hogy a nyaralásunkról is írnom kellene. Nagyon nagy hatással volt rám a téli kaland, így a nyáritól is sokat vártam, miközben azért arra számítottam, hogy nem biztos, hogy sikerül megismételni. Ez a néhány blogbejegyzés, ami erről az utazásról készülni fog, elsősorban emlékeink megőrzését szolgálja, de ha egy pici örömöt átadhatunk vele másoknak, esetleg egy hasonló túrához meghozom valaki kedvét, annak nagyon örülök.
Izlandra utazni nem olcsó, nyáron pedig kifejezetten drága, ezért (is) nagyon fontos, hogy időben elkezdjünk tervezni. Az az igazság, hogy még haza sem értünk, már az utolsó előtti téli estén tervezgetni kezdtük, mit szeretnénk mindenképp megnézni nyáron is. Hamar rájöttünk, hogy 7 nap erre kevés lesz, így egy 11 napos körtúra tervezésébe kezdtünk.
Tippek a tervezéshez
Írd össze, mit szeretnél mindenképp megnézni.
Az első lépés mindig a látnivalók listázása, hogy biztosan ne maradjon ki semmi fontos.
Használj tervezési segédeszközöket.
A fenti táblázat (például) segíthet abban, hogy időszaknak megfelelő programokat válassz. Ha például az északi fényeket akarod látni, ne a nyarat válaszd.
Nézd meg az utak állapotát és bérelj megfelelő autót.
Az egyes látványosságokhoz vezető utak döntik el, milyen autót érdemes bérelned. Az autóbérlés jelentős költség lesz, ezért ha teheted, bérelj SUV-t. Egy Dacia Duster tökéletes választás lehet, de kerüld a kisebb autókat, például i20 méretűeket. Sok időt fogsz tölteni az autóban, így fontos a kényelem.
Foglalj mindent időben!
Ez különösen a szállásokra igaz, amelyek a népszerű helyek közelében gyorsan betelnek.
Ne vedd meg azonnal a repjegyed!
Ha szeretnél spórolni, érdemes várni az utazás előtti 6-8 hétig. Mi akár 25-30%-ot is spórolhattunk volna, ha nem vesszük meg a repjegyeket már februárban.
Keress különleges szállásokat!
Próbálj 1-2 különlegesebb szállást is lefoglalni az út során, mert ezek igazán megérik az élményt!
Saját terveink - Amit mindenképp látni szerettünk volna
Így nézett ki a mi térképünk:
Snaefellnsess-félsziget: Ez télen egy igazi csoda volt, így nem volt kérdés, hogy újra visszatérünk ide (1 nap).
Kirkjufell közelében egy éjszaka: Szerettünk volna ugyanabban a téli szállásban megszállni, de sajnos már februárban foglaltak voltak az augusztusi időpontok.
Westfjordok felfedezése: Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk róla, és YouTube-videókat is néztünk, így 2 napot terveztünk itt tölteni.
Lundanézés a híres Látrabjargon, Európa legnyugatibb pontján.
Dynjandi vízesés: A fantasztikus látvány miatt ez is kötelező megálló.
Raudisandur strand: A homok és a táj egyedi szépsége vonzott ide.
Látnivalók a déli partig vezető úton (4 nap):
Hvítserkur, Kolugljúfur-kanyon, Kálfshamarsvík, Ketubjörg-vízesés, Grafarkirkja, Víðimýrarkirkja, Akureyri, Goðafoss, Aldeyjarfoss, Grjótagjá, Mývatn-tó, Hverfjall, Hverir, Krafla, Leirhnjukur, Dettifoss, Stuðlagil-kanyon, Hengifoss, Seyðisfjörður, Klifbrekku-vízesés, Streitisviti világítótorony, Eystrahorn, Hvannagil, Vestrahorn, Stokksnes.
(Természetesen voltak még kisebb megállók is az út mentén, de azokat most kihagytam, mivel ezek közül sok végül kimaradt.)
Látnivalók a déli parton (1 nap):
Jökulsárlón, Diamond Beach, Mulagljúfur-kanyon, Svartifoss, Fjaðrárgljúfur, Hálsanefshellir-barlang, Reynisfjara, Dyrhólaey, Skógafoss, Kvernufoss, Seljalandsfoss, Gljúfrabúi.
(Ez a lista soknak tűnhet, de sokat közülük télen már láttunk, és nem is mind fért bele az időnkbe.)
Látnivalók a Felföldön és útközben oda (2 nap):
Commonwealth farm, Gjáin, Haifoss, Bláhylur, Sigoldufoss, Kerlingarfjöll.
Az utolsó napra, a reptér felé tartva (1 nap):
Gullfoss, Strokkur-gejzír, Brúarárfoss, Kerid-kráter, és lehetséges vulkánkitörés.
(Figyelemmel kísértük az aktuális vulkánkitöréseket, és várható volt, hogy utazásunk idején egy újabb kitörés is bekövetkezik.)
0. nap - Indulás
Augusztus 12-én indult a repülőnk, néhány órával azután, hogy Párizsból várták az "aranygép" érkezését. Az előző 2,5 hetet az olimpiával töltöttük, reggeltől estig szurkolva, így Johi különösen izgatott volt, mivel szerette volna látni az olimpikonjainkat. Bár követtük a híreket, miszerint a BOK csarnokban lesz majd közönségtalálkozó, sajnos az már nem fért bele az időnkbe. Adtunk viszont egy apró esélyt annak, hogy esetleg a reptéren összefutunk velük. Végül nem találkoztunk a sportolókkal, mivel közvetlenül a leszállás után buszra szálltak, de Johanna izgatottsága a magyar szurkolói mezben, ahogy a hőseit várta, igazán felemelő volt. Hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon részese lehetett ezeknek a sikereknek, és szurkolhatott a magyar sportolók győzelmeiért.
A repülésünk érdekessége volt, hogy naplementekor szálltunk fel, majd 4 órát repültünk a naplemente fényeiben, és naplementekor szálltunk le. Íme képekben:
A nyári káosz közepette kevés Wizzair-járat indult időben, és még kevesebb érkezett meg pontosan. Mi szerencsések voltunk, mert egy órával a tervezett idő előtt már földet értünk, így bőven időben tudtuk átvenni a csomagjainkat, megszerezni a bérautót, és eljutni az első éjszakai szállásunkra.
Autóbérlés
Sokat gondolkodtam azon, milyen autót béreljünk. Napokig olvastam összehasonlításokat, javaslatokat, és még autós tesztvideókat is néztem, hogy a lehető legjobb döntést hozzam meg. Nyáron ugyanis elképesztően drága 11 napra autót bérelni, különösen ha kényelmes és az izlandi utakra alkalmas járművet szeretnél. Végül egy Subaru Forester mellett döntöttünk, ami 11 nap és 3700km (!!!) után kijelenthető, hogy tökéletes választás volt, bár mint kiderült, benzines volt. Ha most újra választanék, valószínűleg dízelt bérelnék.
Az autót a Lotus Cartól béreltük, elsősorban a teljes körű biztosítási csomag miatt, így egy pillanatig sem kellett aggódnunk. Ami viszont csalódást okozott, az az autó tisztasága volt – méregdrága bérleti díjért meglepően koszos állapotban kaptuk meg. Éjfél körül már csak arra vágyik az ember, hogy átvegye az autót és elinduljon a szállásra, de ha teheted, nézd meg az autót, mielőtt elindulsz. Én utólag megbántam, hogy nem figyeltem erre jobban.
Szállás első este
Amikor szállást választunk, több szempontot is figyelembe veszünk. Akarom mondani több szempontot is figyelembe vesz Eszter... Már az elején érdemes kiemelnem, hogy mennyi időt és energiát fordított arra, hogy az út alatt sehol se érjen minket melepetés, így még a benzinkutatakat is kilistázta az útvonal mentén.
Az első este legfontosabb kritériuma az volt, hogy közel legyen Keflavíkhoz, és ne legyen túl drága. Így esett a választásunk egy társasházi lakásra Hafnarfjörðurban, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A tulajdonos kedves és segítőkész volt, a bejutás könnyű, a lakás pedig tiszta és kényelmes. Ha a vulkán továbbra is aktív marad, és újra visszatérünk, ezt a szállást biztosan újra foglalnám.
Minden apró részlet a helyén volt, és a tulajdonos még egy reggelizőhelyet is ajánlott, ahol valóban nagyon finom volt a reggelink – bár megdöbbentően drága. Egy croissant, egy szendvics és egy muffin összesen 6500 forintba került.
Reggel tettem egy kisebb sétát, de Hafnarfjörður nem az a városka, amelyik lenyűgöző látványával áraszt el titeket. Reggeli után útnak indultunk, és meg sem álltunk Borgarnesig, ahol megejtettük az első nagybevásárlásunkat. Mivel láthattátok, milyen drága egy kávézóban reggelizni, többnyire magunk készítettük el a reggelinket, és a napközbeni étkezéshez is igyekeztünk élelmiszert vásárolni.
Első napunk – Snaefellsness-félsziget
Izgatottan vártuk, milyen lesz a Snaefellsness nyáron, és már az első pillanatokban tapasztaltuk, hogy nagyon más, mint télen. Ahogy elindultunk, egy hulladékszállító teherautó (fogalmam sincs mi lehetett rajta) haladt előttünk, amiből valami szivárgott, ami egy kicsit beterítette az autónkat. Amikor megálltunk, észrevettük, hogy elmondhatatlanul büdös lett tőle az egész autó, és ha megfogtuk a kilincset, a kezünk is átitatódott a szaggal. Isten hozott minket a nyári Izlandon! Ezt követően még egy aszfaltozó teherautót is ki kellett kerülnünk. Érdekes volt látni, ahogy forró bitumenes kavicsot szórnak az előre kijelölt részekre, amit aztán az autók járnak keményre.
Az első megállónkat Eszter választotta ki – valójában szinte az összes helyet ő nézte ki, én csak néhány mindenképp megnézendő helyet javasoltam, de az útvonalat és az itiner nagy részét ő állította össze. Egy rövid kitérő után érkeztünk meg a Gerðuberg-sziklákhoz, ahol egy meredekebb mászás után egy fennsíkon találtuk magunkat. Johi itt épített egy kisebb kavicstornyot, én pedig pár percet repültem a drónnal, majd indultunk is tovább.
Izland egyik legismertebb és agyonfotózott fekete templomát, Búðakirkját, már télen is látni akartuk, de akkor a Tesla-kulcsos kaland miatt kimaradt. Most mindenképp meg akartuk nézni. Érdekes, hogy míg a legtöbb templom kisebb települések mellett található, ez önmagában áll a semmi közepén.
Bár a szél nagyon erősen fújt, úgy döntöttem sétálok picit és talán sikerült egy olyan fotót, amit nem mindig látni erről a templomról.
Már elég éhesek voltunk, fél kettő körül járhatott az idő. Ebédelni Arnarstapiban szerettünk volna a Stappinben, ahol télen is ettünk sültkrumplit a kulcsos kaland után. Bár már felkészültem lélekben a magas árakra, három sima hamburger sültkrumplival és két kávé több mint 25 ezer forintba került. Az viszont tény, hogy az ételek finomak voltak, és a napsütésben minden falat jobban esett. Vízért sehol nem kellett fizetnünk, mindenhol azonnal kaptunk egy kancsó vizet és három poharat, valamint kedvesen újratöltötték a kulacsainkat is.
Arnarstapi körül számos érdekes sziklaformáció található. Az egyik híres „insta-spot” egy boltív, amely fölött emberek sétálnak át, és látványos, bár veszélyesnek tűnő képek készülnek róluk. A valóságban a boltív nem olyan nagy, de a rengeteg fészkelő sirály miatt erősen büdös a hely, ahonnan a fotókat készítik. Csak erős gyomrúaknak ajánlom!
Sétáltunk itt kb 40 percet, de Johit nagyrészt a játszótér érdekelte. Örülök, hogy a kisgyerek még mindig benne van. :)
Azért a környezet és a part itt sem csúnya...
Bárður Snæfellsás egy mitikus figura a norvég és izlandi sagákban, akit gyakran a Snaefellsnes-félsziget és az azon található Snaefellsjökull vulkán legendás védelmezőjeként említenek. Az ő története összefonódik a helyi mitológiával és a természetfeletti elemekkel, és egy hatalmas kövekből épített szobra van Arnarstapiban, ami már télen is megfogott.
Lóndrangar következett, ahol egy egész szép fotót készítettem hosszú záridővel, hogy a víz „selymes” hatású legyen. (Hogy teljesen elégedett legyek a képpel szebb fények, egy későbbi időpont és több ráfordított idő kellett volna...) Ehhez azonban át kellett másznom egy korláton, amit korábban megígértem Johinak, hogy erős szélben nem teszek meg. Bár fújt a szél, nem éreztem veszélyesnek, így kimásztam. Johi nagyon megbántódott emiatt, tanulság: sokkal pontosabban kell fogalmaznom, amikor ígéretet teszek.
Djúpalónssandur, bár a terv része volt, a viharos szél és eső miatt sajnos ezúttal kimaradt. A téli utazásunk során már jártunk itt, emlékezetes marad a Tesla lerobbanása miatt, de most úgy döntöttünk, hogy továbbhaladunk. Nem sokkal később, ahogy az út mellett haladtunk, valami különlegesre lettünk figyelmesek. A hullámok látványosan csapódtak a sziklákhoz Beruvíkurbæir környékén, és egy kisebb út vezetett arra, amit érdemesnek találtunk felfedezni. Ez volt az első alkalom, hogy kipróbáltuk a Subaru Foresterünk képességeit egy murvás-köves úton, és az autó remekül teljesített.
Izlandon mindig bebizonyosodik, hogy a legváratlanabb helyeken is csodákra bukkanhatsz.
A Saxhóll Crater-ről és környékéről csodaszép drónfotókat lőttem, amit sajnos nem tudok megmutatni, azt is leírom a következő napi beszámolómban, hogy miért.
Egy villámgyors bevásárlást ejtettünk abban a boltban, ahol télen elemeket vettünk, most pedig töltőkábelre volt szükségünk, mert az autóban használható kábelt nem pakoltam be. (-12e Ft)
A szállásunk ezúttal is a Kirkjufell közvetlen közelében volt, egy a télinél sokkal kisebb faház. Amíg Eszter vacsorát készített Johival elugrottunk a Kirkjufellfosshoz, én fotóztam a gépemmel, állvánnyal, ND szűrővel, miközben Johanna a telefonommal fotózgatott.
Vacsora után még visszamentünk Eszterrel is, és készült pár új családi kép a falra. "Családi" kép, előbb Eszter fotózott minket, majd én fotóztam Esztert és Johit. Én ezeket is családi képnek hívom, mert a készítéssel benne vagyunk mi is, amikor épp nem látszunk akkor is.
Nehéz lett volna azt mondjam Johinak, hogy ne menjen közelebb a vízeséshez, miközben én is kíváncsi voltam.
Comments