Palkó György vagyok, építészeti fotográfus, és ez a családunk téli izlandi kalandjának 7., egyben utolsó része. Ha még nem olvastad az elsőt érdemes azzal kezdened: https://www.gyorgypalko.com/post/izland-telen-1-resz
És mindenképp nézd meg bevezetőként a rövid kisfilmünk Izlandról: https://youtu.be/d7nqYv_YMrU
Az utolsó éjszakára egy hotelben foglaltunk szállást, ami a korábbiakhoz képest azzal járt, hogy csak egy szobánk volt, így csak nagyon halkan és óvatosan mozogtam, míg a lányok még aludtak. Nagyon régóta nézem Magyarósi Csaba videóit, a zebegényi házépítős projektjét pedig kifejezetten kedvelem. Az erről feltöltött legújabb részt kezdtem el nézni, hogy ne ébresszek fel senkit a motoszkálásommal. Mindezt meg se említeném, ha az epizódban szereplő Lovász Károly (KAV Hungária) – akitől Csaba a nyílászárókat vásárolta – nem említette volna meg a beszélgetésük közben, hogy egyébként egy izlandi referenciájuk is van, amiről vágóképeket Csaba is felvett. Ez a Marriott Hotel, a Reykjavik-i kikötőben. 'Hát az 3 perc sétára van innen…' – és a KAV-ot már régóta követem, így a reggeli után elsétáltam ide is. Na de haladjunk időrendben. Ébredés után nagyon hamar összepakoltunk, mindent úgy, ahogy már a repülőre fel fogjuk adni/vinni. Kellett egy kis ügyeskedés, de minden táskánk a súlyhatáron belülre került.
Reykjavik és a havazás
A közelben kinéztünk egy aranyos kis kávézót, ahol nagyon finomat reggeliztünk, majd úgy gondoltuk kimegyünk a világítótoronyhoz és ott fejezzük be a túránkat, ahol néhány nappal korábban elkezdtük. Szeretem a keretbe foglalt történeteket, és ez a fejemben szépen is hangzott. Ugyanazon az úton haladtunk, mint először, így tudtam, hogy egy nagyon szép és érdekes templom mellett fogunk elmenni, így először azt gondoltam álljunk meg ott.
A környező családi házas környék nagyon barátságosnak tűnt, amíg láttunk belőle valamit. De a képeken is látható kékségből hamar sötétség lett, és olyan intenzív havazás kezdődött, hogy az utca végéig sem láttunk el, míg 10 perccel korábban a kilométerekre lévő hegyek is tisztán látszottak. A világítótoronyhoz meg se próbáltunk ezután eljutni.
Mikor újra autóba ültünk a lányok úgy döntöttek, hogy fotózgassak csak, ha mindenáron sétálni van kedvem ebben az időben, de ők inkább a meleg autóban várnak rám. Ismertek már, természetesen mentem. Előbb a Harpa-hoz, a híres koncertteremhez. Sikerült néhány olyan képet készítenem, ami erről az épületről igazán a fejemben járt.
A havazás intenzitása percről percre változott, de folyamatosan esett, amit úgy élveztem, mint egy kisgyerek. Ugrálni tudtam volna örömömben, annyira tetszett, hogy mennyire másképp néz ki minden, mint amihez hozzászokott a szemem. Kiváltképp az épületek. Nagyon régóta keresem a lehetőséget, hogy egy szép, havas sorozatot készítsek. Most sikerült. 🙂
Hallgrímskirkja
A következő megállónk Reykjavik híres katedrálisa, a Hallgrímskirkja volt, amit szerettünk volna nappal is megtekinteni. Johanna ismét kihasználta az alkalmat, hogy hintázzon egy kicsit.
Az alsó két kép kb 5 perccel később készült, mint az első kettő. Az utolsó napon is megtapasztalhattuk milyen gyorsan változik az idő.
Ekkor még dél sem volt, a repülőnk pedig 19.55-kor indult csak. Az útviszonyok a nagy havazás miatt erősen téliesek voltak mindenfele, és mi nem szerettük volna lekésni a repülőt, így úgy döntöttünk egy rövid töltés után, hogy irány Keflavik. Látva az utat, úgy éreztük tökéletesen döntöttünk.
Keflavik félsziget
Útközben még két megállót terveztünk, mindkettő csupán 15 percnyire a Lava Car telepétől. Az egyik a Viking múzeum volt, ami egy rövid, fél órás megállónak bizonyult. Felmehettünk egy vikinghajóra, felpróbáltunk egy viking sisakot (ami meglepően nehéz), majd játszottunk egy érdekes, sakkhoz hasonlító táblás játékkal, ami Johinak és nekem is nagyon tetszett.
A múzeum után kb fél órányi töltés várt még ránk, hogy megfelelő töltöttséggel tudjuk leadni majd az autót, amíg erre vártunk ettünk egy szendvicset a Subwayben, ami Johanna esetében először fordult elő. Egy újabb dolog, amit megkóstolt és ízlett neki.
Még csupán fél 3 körül lehetett ekkor, még mindig nagyon korán lett volna a reptérre menni. Természetesen volt még két kinézett célpontunk, egy templom és egy világítótorony. Így tettünk egy kis kört a reptér körül.
Mikor megálltunk Hvalsneskirkja mellett Johannából kijött a gyerek és azonnak belegázolt a legnagyobb hóba, aminek eredményét pár perccel később tudtam meg: 'Apa, vizes a zoknim…' 🙂 A templom zárva volt, így csak bekukcskáltunk és elmondtunk egy Miatyánkot, megköszönve mindazt a csodát, amiben részünk volt.
Izlandi pónikat itt is láttunk az úthoz egészen közel. Nagyon érdekes, hogy az erős szélben hátat fordítanak a szélnek, és mindannyian egyirányba nézve állnak akár hosszú órákon át.
Végül egy ipari útra emlékeztető úton jutottunk el a Holmsberg világítótoronyig, és ezzel sikerült is keretbe foglalni az utazásunkat. Mikor megálltunk még ilyen szép tiszta idő volt.
Pár perccel később ismét havazni kezdett…
Gyorsan visszasiettünk az autóhoz, amit nagyon egyszerűen leadtunk a Lava Car-nál. Kivittek minket a repülőtérre, és ezzel végére is ért a mi kis izlandi kalandunk. Jobban mondva az első izlandi kalandunk, mert nyáron visszamegyünk!
Beletelt egy kis időbe mire ezt az utolsó bejegyzést is megírtam, talán azért mert nem szerettem volna, hogy vége legyen. Nekem is jól esett visszagondolni ezekre a napokra, és nagyon szpen köszönöm a kedves megjegyzéseket, amit Eszternek vagy épp nekem mondtatok.
Készül még egy második videó is, amit Marci fog vágni, illetve ha sikerül én is szeretnék összerakni egy videós összefoglalót, amibe a többórányi vezetés közbeni GoPro felvétel is belekerül majd valamilyen formában. Addig is köszönöm, hogy velünk tartottatok ezen a kis virtuális utazáson!