„Izland nyáron más, mint télen” – így kezdtem az előző bejegyzést. Ha még nem olvastad a korábbi napok beszámolóit, akkor javaslom a téli kalandunk történetével kezdeni. 2024 januárjában jutottunk el először Izlandra és lebilincselő szépsége egy életre megváltoztatott. (Az új weboldalra a tartalmak költöztetése egy kis időbe telik, coming soon…)
9. napunk reggelén esőre ébredtünk nagyon erős széllel. Reggel nem kellett kapkodnunk, mert az előző elképesztően hosszúra nyúlt nap után úgy döntöttünk, hogy amiket erre a napra beterveztünk majd egy következő látogatásra hagyjuk.
A tervezett útvonalunkat most nem Google Maps-szel mutatom, mert a téli útviszonyokkal számol és nem enged F-utakra tervezni. Találtam egy másik megoldást helyette, így itt most látható két képen:
Ezt a napot nagyon vártam, végre igazán benézünk az izlandi Felföldre. Ezért béreltük ezt az autót igazából, bár erre az útvonalra ahhoz, hogy nyugodt legyek egy ennél is nagyobbat kellett volna talán. (2 napja ezzel nem mertem egy kis patakon átkelni, itt folyókon kellene majd…)
Néhány kép az internetet böngészve, hogy miért is vártam ezt a napot:
És akkor meg sem említem az F208-as utat, amit a legtöbben a legszebbként írnak le az F-utak közül… Ez mind kimaradt, mert egyrészt nagyon elfáradtunk, másrészt borzasztóan rossz idő volt egész nap.
9. napunk – első megálló Gljúfrabúi
Tehát újraterveztünk, és elindultunk „visszafele” azon az úton, ahol tegnap éjszaka is jöttünk, egészen Seljalandsfossig. A rossz idő ellenére egész sokan voltak itt. A téli túránk során az egyik legkedvesebb emlékem, amikor Johival bementünk a Gljúfrabúi vízesés kanyonjába. Mivel úgyis esett az eső, így nem igazán érdekelt miket, hogy még vizesebbek leszünk, ezért gondoltam jó ötletnek ezúttal Eszterrel együtt bemenni ide.
Ezt képen visszaadni nehéz lenne. Azt hiszem itt kezdtem igazán érezni, hogy jobb lenne az egészet valahogy videó formájában rögzítenem, ezért a következő túrára tervben van erre megfelelő eszköz beszerzése… 😀
Hatalmas élmény volt másodszorra is! Ez a hely fantasztikus. Egyetlen dolgot változtatnék egy következő látogatás alkalmával: vagy nagyon nagyon korán, vagy nagyon későn jönnék ide nyáron, amikor szinte senki nincs. Jó lenne egy picit több időt itt tölteni, a sorbanállás után gyorsan elkészíteni egy képet majd elindulni kifele nem annyira az én stílusom…
Ekkor még nem tudtuk, hogy az egyik legmegragadóbb pillanat vár ránk az autóhoz vezető úton. Szavak helyett ezt is videóval mutatom:
Percekig csak álltunk és hallgattuk. Nehezen indultunk tovább, de nagyon jól esett hogy úgy igazán sikerült megállítania minket pár percre.
Ezután már nem is nagyon terveztünk mást erre a napra, csak egy finom pizzát Hvollsvöllurban, ahol télen is megálltunk. Sok helyi eszik itt ebédidőben, ami megerősítette azt a tapasztalatunk, hogy érdemes itt enni.
Highland Base, Kerlingarfjöll
Még bőven a téli utazásunk előtt láttam néhány képet erről a helyről Claudio Nunez Parada instagramján, és nagyon irigykedtem rá, hogy micsoda fantasztikus helyen is fotóz. Amikor a nyári túrát tervezni kezdtük ez volt talán az első szállás amit le is foglaltam. Az út hosszú, helyenként nagyon lassan haladtunk és sajnos a rossz idő miatt nem is nagyon volt kedvünk kiszállni a kocsiból. Johi egy darabon el is aludt.
Az izlandi nyár a már számunkra ismerős arcát mutatta.
A szállás a széltől picit védett völgyben bújik meg, már amennyire egy ekkora hotel megbújhat…
A szobánk elfoglalásakor megtapasztalhattuk, hogy mennyire kedves és segítőkész a hotelben dolgozó személyzet. A foglaláskor kifejezetten megtetszett a szobában található hatalmas ablak, amibe be lehet kuckózni, csakhogy a földszinti szobák teraszosak, így ott ez nincs. Mi persze először egy ilyen szobát kaptunk, majd mikor elmondtam mennyire tetszenek az ablakok, és kifejezetten vártuk, hogy este milyen látvány tárulhat majd ott elénk, megnézték van-e ilyen szoba üresen, és volt!!!
Amíg ez a szoba elkészült a számunkra addig gondoltuk megnézzük Kerlingarfjöllt.
Ez egy geotermikusan nagyon aktív régió, csupán néhány négyzetkilométer, de amikor itt sétálsz olyan, mintha egy másik bolygóra csöppentél volna.
Nem csak a látvány, hanem a szagok miatt is. A szúrós kénes szagok, valamint a hosszú út, a hideg szél és a meleg termálvíz gondolata együttesen olyan erős indoknak bizonyult, hogy közösen úgy döntöttük inkább visszamegyünk és majd másnap teszük még egy látogatást itt.
A hotel – Highland Base
Mikor megkaptuk az új szobánkat beigazolódott, hogy megérte cserét kérni. Nem tudom sehogyan sem megfogalmazni mennyivel jobb érzete volt ennek a szobának.
Kértem egy fél órát a csajoktól, így amíg ők a délutáni goffri bárban falatoztak, addig én készítettem néhány képet a szobánkról.
Ezután jöhetett egy kis lazítás szaunával és pancsolással. 9 napja voltunk úton, nagyon ránk fért.
Szerencsére nagyon szép fények voltak, így természetesen mentem még egy kört az épület körül is, amiből most csak 3 képet rakok ide, mert szeretnék egy külön bejegyzést szentelni majd az izlandi építészetnek később. (Ha a teljes sorozat érdekel, akkor itt…)
Hihetetlen érzés volt itt tölteni az éjszakát… Valóban egy álom vált ezzel valóra.
10. nap – Kerlingarfjöll
Reggeli után megkérdeztem a személyzetet, hogy tudnak-e fotózásra nekem egy kabint adni, amire hamar igen lett a válasz. Így nem csak a szobánkról lettek képeim, hanem az egyik kabinról is, ami jóval nagyobb és még szebb kilátása van!
Az időjárás sokkal rosszabb volt, mint előző nap, ezért végül egyedül vágtam neki Kerlingarfjöll felfedezésének. Nos, kalandos volt mondjuk azt.
Valóban mintha egy másik bolygón kötöttem volna ki. Vízszintesen esett a jeges eső, ami apró szilánkokként hasított az arcomba, miközben orkánerejű szél tombolt és helyenként olyan büdös, kénes szag volt, hogy én is nehezen viseltem el.
Eközben azonban épp ezeket a dolgokat élveztem benne nagyon. Az egyik pillanatban nagyon hideg volt, majd egy-egy pontot fortyogó víz mellett szinte kellemesen meleg, majd aztán megint hideg… Eközben a sárga agyagos föld nagyon ragadt a cipőmre és rettenetesen csúszott. A cipőm olykor 2-3 kilósnak éreztem. Néha akkora köd borult rám, hogy az orromig alig láttam… Fantasztikus volt! Még most így visszaemlékezve is mosolygok.
Szavakba nem önthető érzésekkel, átfagyva de mosollyal az arcomon tértem vissza a csajokhoz. Ezután egy izlandi mércével is drága vacsora várt ránk, amire mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, de végül picit csalódva vettük tudomásul, hogy a világvégén azért drága egy vacsora mert a világvégén vagyunk, és nem elsősorban azért mert annyira különleges. Bár Johanna rénszarvast is evett, ami egy emlékezetes dolog marad.
Ezzel a 10 napos utazásunk utolsó estéjéhez értünk, amikor várt még ránk egy kis gitáros dalolászás a kandalló mellett amerikai turistákkal. Johi egy Bagossy dalt énekelt, majd egészen sokáig rajzolgatott.
Szívünk tele volt hálával és örömmel, miközben nem is nagyon akartunk hazaindulni. Izland teljesen rabul ejtett minket. Ahogy erről beszélgettünk egyszer csak jött a hír, hogy újra kitört a vulkán!!! Nem is gondoltam lefekvéskor, hogy milyen élmény vár rám a következő napon… Már csak egy fejezet jön, a finálé, ami kicsit sem lesz unalmas! 🙂 🙂
