A magyar építészek tehetségesek, képzettek, de sokszor nem elég erősek ahhoz, hogy végigvigyék a projektet úgy, hogy minden részlet a helyén legyen. De ez a könyv nem erről a „nagy átlagról” szól. Jóllehet a fentiek alapján ez jelenti az épített környezetünk nagy tömegét, mégis meglepő az, hogy egészen eddig nem készült még csak hasonló könyv sem. 50+1 olyan kiemelkedő csúcsalkotást, highlightot találunk benne, ami bárhol megállná a helyét. Egy építészeti könyv esetében önmagában is érték, hogy olyan helyekre, elzárt területekre, villákba is beleshetünk, amit még sose publikáltak, vagy normál használat közben sosem látjuk így. A kötetet lapozgatva az a benyomásom támadt, hogy ezek a felvételek ennél jóval többet nyújtanak. Ha nagyon be kellene sorolni valahova, Gyuri stílusára is a történetmesélős, tengerentúli fotósok által vitt vonal a jellemző: képei élnek, és annak ellenére látványosak, hogy kerülik a „furcsa” nézőpontokat. Egy kislány áll a Müpa színpadán. Egy motoros postásfutár hajt ki a budafoki piacról. Úszók tempóznak a MOM Sport medencéjében.

Véletlenül se gondoljunk egy könnyed, szubjektív listára: kiegyensúlyozott válogatást kapunk, akár a funkciókat (stadion, villa, irodaház, piac, szakrális épület, óvoda, társasház is szerepel a könyvben), akár a területi megoszlást, akár az építészirodákat nézzük, ennek köszönhetően kerültek be landmark épületek és outsiderek egyaránt, és még a reuse (újrahasználat) témakörét is szépen körüljárták. Egy izgalmas, részben nem ismert Budapest-tabló bontakozik ki előttünk, az összhatás pedig a szövegekkel együtt lesz igazán erős. Mizsei Anett – maga is építész, aki rendszeresen publikál –, elrugaszkodott a merev építészeti leírásoktól, A fényképek és a hozzájuk tartozó szövegek tökéletes egyensúlyban vannak, az utóbbiak közérthető nyelvezetükkel kalauzolják az olvasót az épületek történetében és jelentőségében. Ez a kiadvány igazán méltó tisztelgés Budapest modern építészete előtt, egyben inspirációs forrás mindazoknak, akiket érdekelnek városaink jövőjének építőkockái.

A cím és a borítókép ne rettentsen el senkit: ebben a kötetben nem pusztán a látványos közintézmények és gigantikus méreteket öltő irodaházak kerültek Palkó György fényképezőgépének lencséje elé. Bőven akad a könyvben olyan projekt is, ami jóval túlmutat az építészet fogalmán, s milyen jó, hogy ezt a szerzők és szerkesztők nyíltan felvállalták: a válogatás ugyanis nem csupán házakra és épületekre terjed ki, de olyan projekteket is bemutat például, mint amilyen a Jézus Szíve jezsuita templom játéktere, a Pesterzsébeti fürdő, a négyes metró állomásai vagy a Kopaszi-gát. A közel 240 oldalas kiadvány átlátható, jól strukturált és élvezettel fogyasztható: csodás fotókkal és közérthető stílusban (és olvasóbarát terjedelemben!) megírt szövegekkel találkozhatunk, s ez a másik nagy előnye a könyvnek. Ahogy Mizsei Anett fogalmazott: „sokkal többet kellene építészetről beszélnünk, és az építészeknek is többet kellene építészetről beszélniük nemcsak egymás közt, szakmán belül, hanem olyanokkal is, akik nem feltétlenül értenek az építészethez”. Mindezzel mi magunk is maximálisan egyet tudunk érteni. Hiszen a ház, az épített környezet mégiscsak körülvesz bennünket, ildomos lenne értő módon közelítenünk hozzá, ez pedig csak akkor lehetséges, ha valaki segít nekünk, laikusoknak meglátnunk és megértenünk az épületek mögött húzódó értéket és értelmet. Ez a könyv ebben segít.